3.fejezet

Johs

 

Jane egy meleg reggelivel akarta meghálálni Nikolnak a kedvességét. Persze tudta, hogy ez nem lesz elengedő fizetség.

-          Csak nem??? A nővérem híres főztje?? – ujjongott Nick a lépcsőn, mögötte Alexszel és Nikollal.

-          Atya világ! Milyen régen ettem a főztödből!! – Nikol félrelökte Alexet, leszaladt a lépcsőn és leült az asztalhoz.

-          Tényleg ennyire jó? – foglalt helyet Alex is a hatalmas kerek asztalnál. Volt meleg omlett, pirítós, virsli, narancslé, felvágottak, tükör tojások, sajt és kávé.

-          Ez már kész ebéd. – beszélt teli szájjal Nikol. Pedig nem szokása.

-          Nick, Nikol hagyjatok Kristoffnak is. Tényleg ő hol van? – kérdezte a tünde összevont szemöldökkel. Alex csöndben élvezte a finom reggelit és közben nézte a tündét. Janennek kifejezetten jól állt a fehér csőfarmer. A fekete testre simuló hosszú ujjú póló pedig kiemelte a lány lapos hasát és buja melleit. Ha csak Alex és a tünde lettek volna itt, a démon már rég letámadta volna a lányt. Jane visszament a konyhába és elkezdett mosogatni. Nikol hirtelen jó erősen megrúgta Alexet, mire a démon a Bukottra nézett.

-          Mi van? Ezt most miért kaptam??

-          Beszélnünk kell. Most!

-          De még esz-- - újabb rúgás az asztal alatt. Alex és Nikol felálltak,majd arrébb mentek pár métert.

-          Fogd vissza magadat. – mondta Nikol.

-          Mi? Miről beszélsz? – tette a hülyét Alex, bár tudta nem verheti át Nikolt.

-          Az oké, hogy stírölöd a barátnőmet,de ne nekem kelljen észrevennem, hogy ki vagy éhezve és a vörösen izzó szemeiddel levetkőztetted Jane-t. Hagyd abba.

-          Nem tehetek róla oké!!? – vonta meg kelletlenül Alex a vállát. Válaszul Nikol csak karba fonta kezeit melle alatt és felvonta a szemöldökét.

-          Nem fogom kerülni a kedvedért. – sziszegte a démon. Tekintete a lányra tévedt és égszínkék szemei újra vörösen izzottak fel.

-          Rendben. De ha sírni látom miattad, vágod, hogy nem marad fejed, ugye? – ezzel Nikol befejezte a beszélgetést és mosolyogva visszaült az asztalhoz. Kristoff jött le a lépcsőn. A két démon is helyet foglalt.

-          Nikol. Nagy gond lenne, ha csatlakozna ide még egy tünde? – kérdezte meg félénken Jane.

-          Nem. Miért, ki lenne az?

-          Hát öö…egy haver. A neve Josh. És megszökött a Fellegvárból. Hosszú majd elmondom. – Jane az utolsó mondatot már telepatikusan közölte Nikollal és a két démonnal. Nicknek nem adta át az információt.

-          Hoho. Te telepata vagy? – rázta meg a fejét Alex.

-          A legerősebb. – mosolygott Nick.

-          Még nem szoktál le róla, hogy velem dicsekedj ugye? Inkább fejleszd a saját tudásodat. – nézett rá Jane öccsére.

-          Ja és nem említettem, hogy ő az egyik leggyorsabb, és a legjobb harcos a tündék közül.

-          Oké, most már befoghatod. 

-          És ő a legszebb, legokosabb--  - Jane a kanalazott egy kis lekvárt és Nickolai arcába repítette.

-          Én szóltam.

-          Ezt muszáj volt?

-          Aha.

-          Oké, te akartad…

-          Ne, ne!! Ne most kajacsatázzatok! – szólt közbe Nikol. – Szóval..ez a Johs…

-          Szerelmet vallott Janennek. – árulkodott Nick, miközben törölgette az arcát.

-          Kérsz még lekvárt, kisöcsém? – Jane ördögien elmosolyodott és készült a következő adag lekvár kilövésére.

-          Szóval Johs. – hümmögött Nikol. Zöld szemeiben megcsillant  a kíváncsiság.

-          Ó nem! Ismerem ezt az arckifejezést! Lerendeztem a dolgot. És Josh remek lelki társ,de nem jön be.

-          De Johs még nem adta fel. – forgatta a szemét Nick.

-          Szóval..ez a Johs…most…idejön? – nyelt egy nagyot Alex. Jane a szemébe nézett és elmosolyodott.

-          Igen.

Jane kint volt a tengerparton. Mezítelen lábát csiklandozta a hideg homok. A mai este különösen hideg volt. Jane elbambult a messzeségbe. Figyelte, ahogy a tenger hullámai a part felé tartanak. A tünde orrát megcsapta a friss sós víz illata. Mindig is szerette a tengerpartokat.

-          Jane. – szólalt meg a lány háta mögül egy mély férfi hang. A lány azonnal felismerte a hangot. Megfordult és Johssal  találta szembe magát. A Hold ezüstös fénye megvilágította a férfi fekete haját és hamuszürke szemeit.

-          Johs! – kiáltotta el magát Jane és boldogan a férfi karjaiba vetette magát. Johs mindig is Adam legjobb barátja volt. Jane is így ismerte meg őt. A lány mindég is úgy tekintett rá, mintha a második bátyja lenne.

-          Rég láttalak.  – mosolyodott el a férfi. Jane szemébe könnyek gyűltek.

-          Hiányoztál.

-          Mi ez a depressziós hangulat? – Johs megcsipkedte a lány arcát.

-          Hogyan szöktél meg a Fellegvárból? – kérdezte Jane elkomolyodva.

-          Egy kis szerencsével. – biccentett Johs.

-          Mindegy. A lényeg, hogy itt vagy. Gyere, már várnak.

Nikol idegesen tördelte a kezét.

-          Hagyd abba,mert remegni fogsz és utálom a hangját. Szólt rá Alex.

-          Az csak a halandókra érvényes te ész. Már itt kéne lenniük.

-          Na és akkor Nick fogta és kidobta az ablakon! Nem hiszem el. Fel tudtam volna robbanni! – nevetés hallatszott a bejárati ajtótól. Alex felpattant és Nikol után indult. Alex idegesen nyugtázta, hogy ez a Johs nem is olyan rossz pasi. Izmos test,fekete haj,menő sebhely a homlokán és hamuszürke szemek. A francba!

-          Na végre, hogy megjöttetek! Hol voltatok?

-          A tengerparton hülyültünk. – felelte Jane nevetve.

-          Te kezdted! – fogta rá Johs, Janre az egészet.

-          Na persze! Ki is kezdett vízzel fröcskölni? Mindegy. Bemutatom Nikol-t. Ő A Bukott. A szőke,akinek fura az arckifejezése Alex, démon és a másik démont nem látom…hol van már megint Kristoff? – tette csípőre a kezét Jane tetetett haraggal.

-          Bement a városba kaját venni, mert nem akarok ujjal mutogatni, VALAKIK  felzabálták a hűtő összes tartalmát.

-          Hehe. Bocsika. – túrt bele Jane rövid vörös hajába.

-          Jut eszembe. Neked mióta rövid a hajad? – Johs megfogott egy tincset és játszadozni kezdett vele. Jane nem húzódott el a férfitől.

-          Mióta az egyik pióca a hajamnál fogva kapott el. Levágtam.

-          Ja vicces arckifejezése volt,amikor felfogta, hogy már csak a hajat tartja a kezei közt. – szaladt le Nick a lépcsőn. – Szeva Johs. Rég láttalak! – pacsiztak a fiúk.

-          Szia, öcskös! Vigyáztál a nővéredre míg nem voltam itt? – kérdezte és beljebb jöttek.

-          Ha hagyta volna. – Nick szúrós pillantást vetett nővérére.

-          Hé! Én vagyok az idősebb! Ne—

-          Még jó, hogy megjöttem, mert így én vagyok a legidősebb. – kacsintott Johs. Amikor elhaladt Alex mellett fenyegető pillantást vetett a démonra, ki meghökkenve nézett a tünde után.

Kristoff nem sokra rá meg is jött. Leültek egy asztalhoz és megvacsoráztak. Nikol utoljára akkor evett társaságban, amikor Jane megjelent és hozta magával a testvéreit is. Azóta nem töltötte el a Bukottat ilyen nyugodt érzés…most a szerettei együtt vannak. Ezt senki nem veheti el tőle. Jane a második családja. Soha nem engedi, hogy bántódása essék. Soha.

A vacsora után Jane és Nick kidőltek, Nikol és Kristoff pedig szobára vonultak. Alex felvett egy melegítőgatyát,majd unottan lement a konyhába. Kinyitotta  a hűtőt,majd amint megfordult észrevette az őt figyelő tündét.

-          Nem tudom mit gondolsz démon…de nem hagyom, hogy egy ujjal is hozzáérj Janehez. Láttam hogyan nézel rá. – Johs felállt a székről és Alex elé ment.

-          Én pedig közlöm veled, hogy az enyém lesz és nem érdekel a véleményed.

-          Ez nem vélemény hanem figyelmeztetés. Ő az enyém. – mondta sziszegve Johs.

-          Én úgy hallottam nem kellesz neki. És tévedsz. Jane az enyém.