Üresség.
Jane máglyát gyújtott,majd Johs és Alex belevetették a hullát.
- Az én hibám. – motyogta Jane és nézte az ég felé törő lángokat.
- Nem. Varrick hibája. – mondta Johs és bement a hatalmas villába.
- Miért üldöznek téged? – kérdezte vörös szemekkel Alex tudta, hogy Nikol helyében Jane is lehetett volna.
- Két okból is. Én lennék az eredeti uralkodó bátyám után, csakhogy Varrick a féltestvérem letaszított és a Fellegvárba küldött.
- Fellegvár? Sosem hallottam róla. – mondta összevont tekintettel Alex.
- Senki sem hallott róla, míg oda nem kerül. És addig örülj, míg nem jártál ott. – Jane keze ökölbe szorult, és bement a lakásba.
***
Mindenki a nappaliban volt kivéve Johs-t és Jane-t.
- Hol vannak? – járkált fel alá Alex.
- Nem tudom. – mondta Nikol pont ugyanolyan gondterhelten. – Valami nem stimmel Jane- nel. – nézett le a kezeire Nikol.
- Hogy érted ezt? – kérdezte Kristoff és előre dőlt a kanapén.
- Amikor találkoztam Jane-nel akkor teljesen más volt. Szívből utálta a harcot, soha nem hazudott és mindig őszintén kimutatta az érzelmeit. De most…amikor a szemébe nézek…nem látok…SEMMIT. Mintha…üres lenne, mélyen legbelül. Mintha az a Jane akit ismertem halott lenne. – ráncolta a szemöldökét.
- Jane valamilyen Fellegvárról beszélt nekem, amikor elégettük a rátok támadó vámpírt.
- Fellegvár? Nem hallottam róla. – csóválta a fejét Nikol.
- Igen, mi sem. – helyeselt Kristoff. Ekkor hirtelen a bejárati ajtó kiszakadt a helyéről és egy vámpír repült be rajta. Jane sebesen utána illant , a tünde olyan gyors volt, hogy szabad szemmel nem is lehetett látni. Megfogta a vámpír fejét, és a másik kezében lévő karddal lefejezte a piócát.
- Jane! – kiáltott Nikol. A tünde háta mögött egy másik ment neki a lánynak, de Jane ököllel akkorát ütött, hogy a vámpír becsapódott a falba és a téglák porrá zúzódtak a pióca alatt. Jane keze ezüstös fényben úszott. Megérintette a vámpírt és az üvöltve, szép lassan hamuvá égett. Jane testét vér borította. A lány úgy tett, mintha nem is hallotta volna Nikolt. Szemében vérszomj és üresség lappangott. Alex és a többiek azonnal utána eredtek. A tengerparton,amely szinte Nikol udvara volt, tündék és vámpírok álltak.
- Jane. Eljöttünk, hogy visszavigyünk a Fellegvárba. Bűneid: Ellent mondtál királyunknak, forradalmat keltettél a Fellegvárban, fegyver létedre érzelmeid lettek, elszöktél öcséddel és egy Johs nevezetű illetve az 4567 – es fegyverrel. Közlöm 4566 – os fegyver, hogy a büntetésed , hogy visszamenj a Fellegvárba és ott megkapd, ami jár. – olvasta fel egy tünde.
- És, ha nemet mondok? – kérdezte monoton hangon Jane. Hangjában nyoma sem volt az érzelmeknek.
- Akkor jogunkban áll eljátszadozni veled és utána kivégzünk. – mosolygott egy másik tünde. Jane kezébe vette a másik kardját is,ami a hátára volt erősítve és felvett egy ismeretlen harci állást.
- Semmit nem változtál. Élve kell elfognunk. Varrick azt mondta majd ő eljátszadozik vele. – javította ki egy másik tünde, amit a társa mondott az imént. Jane mozdulatlanná vált és becsukta a szemét. Alex, Nikol és Kristoff készen álltak harcolni. Semmit nem értettek abból amit a tünde hadovált az előbb. Johs jelent meg ő is tetőtől talpig véresen.
- Hagyjátok. Ez a mi dolgunk. – vetette oda a többieknek Johs. Hamuszürke szemei ürességet rejtettek. - Ugyanaz a tekintet, amit Jane-nél is láttam! – gondolta kissé riadtan Nikol. Tartott tőle, hogy talán örökre elveszítette Jane-t. Mi történhetett a lánnyal?
- Késtél, Johs. – suttogta Jane,majd átnyújtotta a kardjait.
- Ja. Az egyik pióca eltörte a kardjaimat. Köszi. Kezdődjön a buli. – mondta Johs is azon a rideg monoton hangon. Jane keze hirtelen elfeketedett. A lány kinyitotta a szemét és sötéten kezdett ragyogni. Mindketten megindultak az ellenfél felé. Johs nagyban kaszabolt, Jane megérintette az egyik tünde vállát és az üvöltve esett össze. A húsa égett és semmivé vált, majd a csontjai is porrá váltak, míg nem szörnyű kínok között csak néhány fekete porszem maradt a tündéből. Jane szeme sötétszürkévé vált és valósággal ragyogott. Ránézett a többi tündére, kik ijedten rogytak térdre. Jane egy szempillantás alatt ott termett az egyik előtt. A lány megérintette az egyik férfi fejét és halványlila fényben ragyogtak fel. A férfi felállt és elködösült tekintettel gyilkolni kezdte társait. Jane Johs mellé illant. A férfi átnyújtotta neki a hollófekete kardot. A lány bőrszíne újra a megszokott volt, szeme pedig égszínkékre változott vissza. Jane megszorította a kardot,majd Johssal az oldalán mészárolni kezdett. Jane-t nem zavarta, hogy arcát és az egész testét vér piszkítja be. Nikol nem látott a szemében…semmit. Ez megrémisztette. Arra számított Janennek majd bűntudata lesz vagy szomorúságot érez amiatt, hogy a saját fajtájával kell végeznie de nem. Semmi. Jane egyszerűen…üres volt.
- Úristen….- szörnyülködött Nikol.
- Mi az? – kérdezte Kristoff.
- Ez…nem Jane. – nézett szomorúan a hullák között álló véres tündére. Szeme sem rebbent. Johs tüzet gyújtott az elméjével és felgyújtotta a halottakat, de a tengerpart homokján ott maradt a bíborvér, melyet Jane és Johs ontottak.
***
- Magyarázd meg…hol van az igazi Jane. – állt fel idegesen a kanapéról Nikol.
- Halott. – mondta a lány azon az idegtépő monoton hangján.
- Mi az a Fellegvár? – kérdezte Kristoff.
- Egy hely ahová a „bűnösöket” viszik. Megkínozzák őket, minden érzelmet kiölnek az illetőből, harcra képzik és gyilkolni küldik őket.
- Veled is ez történt? – kérdezte dühtől égő szemekkel Alex.
- Igen.
- Mi volt a bűnöd? Mikor történt és hogy? – Nikol fel nem tudta fogni, hogy az a Jane, akit annyira szeretett és olyan ártatlan volt, hogyan került egy ilyen helyre.
- Nem tettem semmit. A féltestvérem ellen szegültem, mert Adam után a trón jogosan az enyém. Ezért bedobott arra a földi pokolba…nem sokkal azután, hogy haza mentünk tőled Nikol…Varrick megkínzott engem és Adamet,majd megölte a bátyámat és,amikor ellent mondtam neki a Fellegvárba küldött. 49 évig…voltam ott. És most kiszabadultam. Egyetlen célom, hogy megvédjem Nickolait.
- Johs is onnan jött?
- Igen. Forradalmat indítottam odabent és néhányan kijutottak. De a legtöbben ott maradtak. – válaszolta Jane.
- Miért nem mondtad,amikor újra találkoztunk? – kérdezte Nikol.
- Hogy sajnálj? – kérdezte Jane.
- Nem. Hanem, hogy segítsek.
- Nikol. Én már halott vagyok idebent. Ami megtörtént megtörtént. Nem változtathatsz rajta. – mondta Jane. Kék szemében…üresség tükröződött.
- De kinyírhatjuk azt a férget. – mondta szinte hörögve Alex és kettétörte a fotel karfáját. Vörös szeme égett a dühtől.
- Tegyetek,amit akartok csak ne ártsatok az öcsémnek. – Jane felment az emeletre.
- Hogy tehették ezt vele? – ütött a falba Nikol. A festék lepattogzott.
Bosszút állok érte. – hörögte démoni hangon Alex. Nikol is égett a dühtől. Hogy tehették ezt Jane-nel? Nikolnak beugrott egy emlékkép. Jane szívből nevetett és piszkálta Adamet a reggelis asztalnál. Akkor Nikol évszázadok után úgy érezte újra tartozik valahová…és most 50 év után így kell megtudnia, hogy mit tettek az új családjával. És azt hitte, hogy Jane megutálta, mert egyetlen levelére sem válaszolt, míg ő sértetten kereste a választ, hogy barátnője miért utálta meg addig Jane-t kínozták. Nikolnak lelkiismeret furdalása támadt és ő is le akarta vadászni ezt a Varricket, hogy bűnhődjön. Nikol lassú halált szánt a kegyetlen trónbitorlónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése