Sötétség
Amy felkelt és kiment a sátorból. Alig látott, Még mindég csak homályos pacákat látott,de pár percen belül már mindent élesen látott. Erik egy kis csapata démonnal beszélt, láthatóan tervet szövögettek. Alex is köztük volt.
- Mi a terv? – kérdezte Amy.
- Beteleportálok mindenkit és felégetjük a könyvtárat. – közölte Erik. Amy csak bólintott és Erik mellett maradt. A szürke, felhős eget bámulta. A télnek lassan vége. A hó olvadozott.
Alex irigykedett testvérére, hogy a lány őt választotta. Amy láthatóan megbízott Erikben,mert most is mellette állt és néha rá sandított. Alexben még mindég nem bízott. Mikor kerültek ennyire közel egymáshoz? Alex nem tudta a választ,de irigykedett,bátyjára.
Erik megfogta Amy kezét és erősen megszorította a lány törékeny kis kezét.
- Teleportáltál valaha? – kérdezte suttogva a lánytól. Amy a férfi felé fordult és arcuk majdnem összeért.
- Nem…még soha.
- Fogd erősen a kezemet. – súgta a férfi és kiegyenesedett. Amy csupán a férfi válláig ért. A lány erősen megszorította a férfi nagy és erős kezét. Félt. A démonok egy nagy körbe helyezkedtek. Mark állt Amy mellé, és rámosolygott,majd megfogta a lány szabad kezét. Amy felé fordította a fejét. Mark egy gyógyító. Amy eleinte nem bízott benne, de most már nem félt tőle.
- Mehetünk? – kérdezte az egyik katona. Mindenki egyszerre mondta, hogy „Igen”. Amy csodálkozva tapasztalta, hogy a kör közepén a föld elkezdett sárga fényben ragyogni és ez a fény minden démont átjárt,majd a lány teste is ragyogni kezdett. A táj elmosódott és helyette a könyvtár magas polcai jelentek meg. A fény megszűnt és a kör felbomlott. Minden démon csodálkozva nézett körül.
- Figyeljetek Amyre, ő majd eligazít minket. – szólt Erik és minden szempár a lányra szegeződött.
- Minden könyvet égessetek el. A fekete borítójú könyvekben fekete mágiák találhatóak,amivel általában támadunk, először azokkal kezdjétek. Igyekezzetek csendben eljárni,mert minél később vesznek minket észre annál jobb. És ha valamelyikőtök talál egy lila kristályt azt hozzátok hozzám, és semmiféleképpen ne semmisítsétek meg. Viszont, ha zöld kristályt találtok akkor azonnal el kell pusztítanotok. Világos?
- Persze, de, hogy maradjunk észrevétlenek? Egy egész könyvtár égni fog, az szerintem mindenkinek feltűnik…- szólt az egyik démon.
- Nem fog,mert míg ti elkezditek a pusztítást addig én felállítok egy illúziót,ami azt fogja mutatni, hogy minden úgy van,mint most. Szóval emiatt ne aggódjatok. – mondta a lány. A démonok bólintottak,majd villámgyorsasággal a kezükbe vették a falon elhelyezett fáklyákat és elkezdték felgyújtani a könyvtárat. Erik Amyhez ment.
- Gyorsak leszünk, ha kimerülsz a varázslásban szólj. Majd mi mindent elintézünk. – érintette meg a lány vállát. Amy csak bólintott,majd a hatalmas faajtóhoz fordult. Mormolni kezdett egy varázsigét. Erik nézte, hogy mit csinál. Ahogy mondta a szöveget a levegőben egy számára ismeretlen nyelv kezdett magától íródni élénkzöld betűkkel. Henger alakban körbevette a lányt a szöveg,majd Amy kinyújtotta a kezét és a szöveg rátapadt a falakra és az ajtóra. A füst,mely a levegővel keveredett visszacsapódott az ajtóról és a falakról. A démonok végeztek és oda tértek vissza ahonnan elindultak. A hatalmas polcok és asztalok a lángok martalékává vált. Amy kék szemeiben tükröződtek a narancs lángok,melyek vígan táncoltak a könyvtárban. A démonokon is a zöld szöveg jelent meg és néhányan csodálkozva próbálták letörölni,de Erik megállította őket.
- Megvéd a tűztől. – suttogta. Amy újra motyogni kezdett valamit,de ezúttal ezüstös szöveg jelent meg körülötte. A lángok hirtelen felcsaptak és a lassan égő könyvek meg polcok hirtelen hamuvá váltak. A lángok pedig kialudtak. Csak egy nagy rakás hamu maradt a mágusok egész kultúrájából. Amy szíve fájt, hogy ezt kellett tennie. De inkább, minthogy tovább irtsák a többi népet. Szinte mindegyik démon talált egy lila kristályt. Amy elkérte az egyiket. A lila kristály ragyogni kezdett és felemelkedett a levegőbe. A hamu szemcséi is lebegni kezdtek,majd a kristály köré gyűlt és a lila fényben eltűnt még a hamu is. A kristály narancssárgává vált és leesett a lány kezeibe. Az ajtó zárja kattant egyet. Mindenki riadtan az ajtó felé nézett.
- Teleportálni, mindenki! – suttogta Erik és a kezét nyújtotta Amy-ért. A lány túl messze volt, tőle,de Alex hirtelen átölelte a lány vállait és már ott sem volt. Amy csak egy pillanatra,de hozzá simult a férfi mellkasához és érezte,ahogy ver a szíve. Alex még mindég ölelte a lányt, és mikor újra a táborba kerültek vonakodva,de elengedte. Erik is megérkezett és szemeivel kereste a lányt. A férfi odament Amy-hez és olyan közel álltak meg egymáshoz, hogy alig pár centi választották őket el egymástól.
- Jól vagy? – kérdezte és hátrált egy lépést.
- Igen. Köszönöm. Mindenkinek. – nézett körbe Amy és a katonák nagy része visszamosolygott rá. A démonok kezdték megkedvelni a lányt. Odamentek hozzá és odaadták a kristályokat,amiket találtak. Az egyik katona viszont egy lezárt vastag fekete könyvet hozott oda Amy-nek. A lány lélegzete is elakadt. Látta már ezt a könyvet. És tudta, hogy ez nem jelent jót.
- Ezt…hol találtad? – kérdezte a lány.
- A többi könyv elégett,de ez nem. Gondoltam jobb,ha nálad van,mint a többi mágusnál. Te legalább nem támadsz ránk. - vonta meg a vállait a démon, majd elsétált.
- Mi ez? – kérdezte Erik és a lány mellé állt. Alex meg a másik oldalára. A lány egy szó nélkül futni kezdett a könyvvel a kezében Argon sátra felé. A férfi éppen egy iratba temetkezett és felriadt,amikor megpillantotta a lányt.
- Amy. Sikerült? – kérdezte reménykedve. Alex és Erik jelentek meg a sátorban. Amy letette a fekete könyvet az asztalra.
- Mi ez? – kérdezte Argon összeráncolt homlokkal.
- Az,ami az egész Világot fenyegeti.
- Magyarán? – kérdezte Alex.
- Az ükapám bejárta az egész világot és ebbe a könyvbe gyűjtötte össze az emberek sötétségét. Minden negatív érzelmüket ebbe a könyvbe sűrítette, és lezárta,majd elrejtette ezt a könyvet. Csakhogy a dédapám megtalálta és valahogy feltörte a pecsétet,ami rajta van és a sötétség kiszabadult. A sötétsége egy fekete sárkány formájában testesítették meg. Nehezen,de elzárták. És a nagyapám rájött, hogy az a sötétség,amit felszabadítottak az nem az összes volt. Csak a negyede. Az össze többi…itt van, ebben a könyvben. A nagyapám kitalálta, hogy felszabadítja az összes sötétséget és egy emberi testbe zárja.
- És te lettél volna az őrzője,azért kellett annyi mindent elviselned a nagyapádtól…de Derrick magának akarja a sötétséget, hogy uralhassa.
- Pontosan. – helyeselt Amy.
- Mit tegyünk a könyvvel? – kérdezte Erik.
- El kell pusztítani mielőtt Derrick sereget indít utánam. Valószínűleg nem fog örülni annak,hogy elpusztítottuk a mágusok összes varázslatát. Azt meg nem is merem elképzelni mit fog velem csinálni, ha rájön, nálam van az,ami annyira kell neki.
- Akkor pusztítsuk el. – vonta meg a vállait Erik.
- Nem lehet. Amikor a nagyapám kiképzései után a könyvtárba mentem mindent kipróbáltam. Villámok,tűz,ráolvasás, még egy boszorkányhoz is elvittem,de semmi. Elpusztíthatatlan. És, ha ez kiszabadul…nekünk végünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése