2015. december 19., szombat

8. fejezet

Újonc démon


-          Jó ötlenek, látod ezt, Tom? Minden tiszteletem Derick urunké, de nem tudjuk mivel fog járni ez a szertartás.
-          Életünket is fel kéne áldoznunk az urunkért, ha te a szertartást is megkérdőjelezed, nincs itt helyed, menny a többi semmire valóval, akik hátat fordítanak az új, hatalmas és hatalommal teli jövőnek. Légy te is mihaszna senki, akit holnap levadásznak és póznára kötnek, és árulóként halsz meg, a hozzád hasonló foglyokkal. – Tom lehunyta szemét és tőrével megvágta kezét majd vérével megpecsételte végső esküjét. – Én Tomas Robinson, elfogadom királyomnak és mindenhatómnak Derick uralkodót, elvégzem rám szabott feladatot és életem árán is védem a sereget, életemet adom a szebb és hatalmasabb jövőért. – Tom felnézett a lassan megőszülő profétára, aki bólintott és utat engedett Derick király hatalmas kastélyába. – Héé, Ryan most gondold át, elfogadod, vagy megtagadod, aki vagy. – Tom azzal hátat fordított, és tiszteletbeli mágusként lépett be a hatalmas épületbe. Tom előtt egy hatalmas folyosó terült el, a fal mellet páncélosok álltak, figyelve minden mozdulatát. Tom nyelt egy nagyot és magabiztossággal megindult a folyosó végén nyíló óriási kapu felé. Belépett a magas terembe, ahol épp egy mágus társa térdelt Derick előtt ökölbe szorított kézzel.
-          Üdvözöllek köztünk, állj a többiek mellé alattvalóm. A szertartás nem soká kezdetét veszi. Te pedig ott, ha megbántad a kijelentésed és életben akarsz maradni, állj a többiek mögé, hogy ne is lássalak. – Mutatott a kissé megdermedt mágusra a földön, aki szó nélkül fejet hajtva osont mögém. Közelebbről látva arcát, kivehető jelei voltak a fojtó bűbájnak, ami kiszorítja a levegőt a testből. Egy kis csend következett, csak az izgatott mágusok suttogását, lehetett hallani, ami hirtelen abba maradt, amikor Derick megköszörülte a torkát. Önelégült mosollyal leült hatalmas, díszes trónjára, végig nézett az újonc mágus seregen. Alaposan méregetni kezdte a mellettem álló tűzmágust, aki zavarában idegesítően ficánkolni kezdett, majd fejet hajtott, amikor a mágusok ura a szemébe nézett. Épp engem kezdett tanulmányozni, amikor egy díszesebb ruhában belépett a terembe egy vízmágus. Szemei vakítóan, kéken rikítottak fehér arcából. Földig érő szürkéskék, mintás ruhája mögötte lebegett. Gyors léptekkel mozgott, végig ment a nagytermen és fejet hajtott Derick előtt. Végig a földet bámulta, csendben várta még Derick figyelmet szentel neki.
-          Mond, James. Mi van a lassan bővülő hatalmam falain túl? –Bár a hangja higgadt és nyugodt maradt, tikintettében érezhető volt a feszültség és a kíváncsiság.
-          Felséges uram, rossz hírt kell önnel közölnöm. A birodalom falain belül történő cselekményekről. –Némán megállt, hangja lehalkult. – A könyvtárt elpusztították. Egy bűbájt szórtak a falakra, majd felgyújtották az összes varázslatunkat, múltunkat és aktánkat. Minden a lángok martalékává vált. –Mondta alázatosan. Derick szinte már üvöltött. Felpattant kényelmesnek látszó székéből.
-          Hogyan történhetett ez meg? Kik voltak aznap az örök, hogyan nem vettek észre?
-          Uram…
-          Mi van, van még valami, amiről tudnom kéne? –Fordult felé Derick.
-          A könyvtárat belülről gyújtották fel. – Húzta magát összébb James.
-          Szóval, azt akarod nekem bemagyarázni, hogy valaki vagy valakik csak úgy feltörték a védő varázslatot és be teleportált, erre csak a vérvonalomból származó…
-          Igen, uram.
-          Szóval, az a kis szuka volt az, Jane. –Vicsorgott Derick.
-          Aki szövetségre lépett a démonokkal?
-          Igen, arról a kis ribancról beszélek. – Ordította.
-          Ideje lenne elkapni és megszorongatni, azt a lányt. – Mondta James, és felállt, majd végig nézett rajtunk.
-           Elkell kapnunk és végezni vele, mielőtt tönkre teszi a terveimet.
-          Uram, azt hiszem el kell mondanom, Jane és a démon bandája az életére akar törni. –Mondta James remegő hangon.
-          Jöjjenek csak, a sötétség nem soká vissza nyeri régi hatalmát. Jane ez ellen nem tehet semmit. – Ebben a pillanatban lépett be a terembe kissé meghúzva magát Ryan. Ryan bele nézett a szemembe és Derick urunk elé lépett.
-          Üdvözlégy felségem!
-          Ki akarsz te lenni, újonc? Áll a többiek mellé, most van fontosabb dolgom is nálatok. Ki kell találnom egy haditervet és elpusztítanom a lázadó szedet-vetet gárdáját. –morogta idegesen.
-          Uram, ha nem sértődik meg, van egy tervem. – Mondta James. Közben Ryan beállt mellénk a csapatba.
-          Héé, eldöntöttem, segítségére akarok lenni az urunknak! És igen vállalom, aki vagyok. –Súgta Ryan.
-          Kuss legyen, nem vagyok rátok kíváncsi most. Hallgatlak James. Mi a terved?
-          Szükségünk lesz az újoncokra. – mondta sejtelmesen James, mire mindenki beszélni kezdett.
-           Nem voltam érthető, azt mondtam pofa be! Mire gondolsz James?
-           Végezzük el a beavatási szertartást, utána elmondom, a pontos részleteket!
-          Ám, legyen! Te vagy itt a legjobb tanácsadónk. Bízom benned.
-          Köszönöm, a belém vetett hitét Derick uram. –Hajolt meg James, majd kisietett. Mikor visszatért egy idősebb női démon lépdelt mögötte, Latinos vonásai, még mindig erősek voltak, ráncai ellenére. Szemei lilás fényben úsztak. Görbe hátát egy földig érő köpeny takarta, kezében egy vékonyka sétabot szerűség volt, a tetején egy hatalmas kékkővel.
-          Drága Mora , kérlek, fedd fel az igaz valójukat. – Mora eleresztett egy gyenge mosolyt, majd felénk fordult.
-          Legyetek üdvözölve! Ti vagytok a következő sereg, akik már talán megélik az újvilág adta lehetőségeket, persze csak akkor, ha igaz lelketek van és ezt fel is áldoznátok a jobb jövő érdekében. Tudom miket álltatok már ki, biztosra veszem volt közületek legalább egy, aki a Fellegvárban raboskodott. Kik most itt álltok előttem reményeket fűzve, hogy harcosok, vagy páncélosok, vagy vérbeli mágusokká válltok. De sajnos elkell, keserítem titeket. Eljutottatok idáig, és ez tiszteletre méltó, DE… Idáig akaraterő és harctudásra volt szükségetek. Ám, most a lelketekre, hatalmatokra lesz. Kérlek benneteket, aki eddig a Fellegvárban volt, lépjen előre. – Két démon lépett ki a tömegből, az egyik eddig egy szót se szólt, csak mindenre kész tekintettel várta a fejleményeket. – Ti ketten kérlek, gyertek ide hozzám és egyenként fogjátok meg a követ. – A két démon kissé megdermedve egymásra nézett, majd bátran elindultak Mora felé.
-          Kérlek, mutatkozz be. –kérte Mora, kedves mosollyal.
-          A nevem Daren, Daren White.
-          Mit szeretnél, megtudni magadról, Daren?
-          A hatalmamat. Mosok szerint, vízmágus vagyok, de sehogy se tudok hatni rá. –a kő felragyogott, majd Mora szemei zöldessé váltak, miután elmúlt a fény, Mora mereven ránézett a mágusra.
-          A hatalmad nem a vízben rejlik. Te erőd a szél és a földi energiákhoz kapcsolódik, a vizet igen csekély mennyiségben fogod tudni uralni.
-          Köszönöm!- Mondta Daren, majd vissza tért a tömegbe. Az idő telt, a mágusok sorban feltették kérdéseiket. Egy-kettő a jövőjéről, pár az erejéről kérdezett.
-          Kérlek, lépj ide mellém fiam. Hallgatom kérdésed.
-          Szeretném megtudni, mihaszna van ennek, miféle beavatás az ilyen? –Mora higgadt mosollyal leeresztette a botját.
-          Ennek a szertartásnak nincsenek se előnyei, se hátrányai. Csupán formalitás, viszont nekünk, akik itt állunk és hallgatunk titeket, komoly dolgokat határoz meg. Mind például hól fogtok dolgozni. Harcosok lesztek vagy vezérek, vagy kiderülhet akár az is, hogy hatalomra szomjaztok. Az ilyeneket szimplán megfigyeljük és kiiktatjuk, mikor szükséges.
-          Remélem ez kielégítő válaszul szolgált. –Mondta Darick, majd lelépett közénk. – Na, már csak te maradtál. Tedd fel a kérdésed, had legyek ezen végre túl. –Ryan fejet hajtva lépett Mora elé.
-          Szeretném megtudni, hogy jól döntöttem e?
-          Pontosan mire vonatkozik ez a kérdés?
-          Az legyen csak az én titkom. –kacsintott Ryan, titokzatosan.
-          Ám, legyen. –Nevetett Mora, majd a jól ismert fény jelent meg szemeiben.
-          Ha, minden igaz jól döntöttél. Derick uram, most közöljem a végeredményeket vagy máskor?
-          Mond Mora. – Mora, James, és Derick urunk elvonult beszélgetni, mi meg izgatottan vártuk mi lesz ebből.   


James:

-          A terv a következő, elküldjük az egyik újoncot kémnek a démonokhoz.
-          Elég egyszerű tervnek hangzik, James. Azt gondolod ezek a zöldfülűek képesek lesznek démonként viselkedni, majd beépülni ősi ellenségeinkhez?
-          Elég kockázatosan hangzik, de bejöhet. Átalakítjuk az egyiket a sötétség hatalmával, hogy a leggyakorlottabb mágus se jöjjön rá a cselre. Pontos utasításokat adunk és várunk, hogy elnyerje a bizalmukat. Onnan már miénk a háború. – Mora figyelmesen hallgatott minket, majd egy egyszerű kérdést tett fel.
-          A legerősebb kell, vagy a feláldozható?   
-          Ilyen kockázatos dologra a feláldozható is jó lesz. – kacagott fel Derick urunk.
-          A legerősebb mágus olyan hetes, nyolcas erősségű lehet. Mit is mondott mi a neve, Tom. A gyengébb pedig, igazi tiszta lélek, olyan hármas szintű lehet, de még sokra viheti. – Mora behunyta szemeit, majd elgondolkozott. – A két Fellegvári erős, de makacsok, igazi irányító alkatok.
-          Köszi Mora, a többiről, majd később, hozd nekem ide azt  a Ryan gyereket, a tiszta lelket. –Mora bólintott, és elindult.


Tom:

Mora egyszer csak kilépett a hármas körből ás vállon fogta Ryan-t. Már megint mibe keverte magát ez a szerencsétlen? Próbáltam közelebb keveredni hozzájuk, de sajnos nem hallottam semmit a tárgyalásukból. Ryan, Mora, James és a nagyúr kiment a teremből. Magunkra hagyva a trón terembe.


Ryan:

-          Fontos feladatot fogsz most kapni. Mora átalakít egy démonná… Be kell épülnöd a démonok seregébe, elkell nyerned a bizalmukat, majd megszerezned a haditerveiket. –James felnevetett, majd komoly tekintetét rám szegezte. – Ha nem sikerül vagy ők, vagy mi fogunk kivégezni. –nagyot nyeltem, álmaimban sem gondoltam, hogy ekkora feladatot fogok kapni. Csak remélni tudtam, életben fogok haza térni. Derick kérdően figyelt.
-          Vállalod, vagy megfutamodsz?
-          Vállalom, uram.
-          Mora, tudod a dolgodat. – Mora bólintott és elkezdett kántálni. Mire magamhoz tértem a kezeim valamiféle erővel voltak tele, Megpróbáltam felülni, de a fejem nagyon hasogatott, de még is soha nem éreztem még magam ennyire élőnek!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése