Szeretet és Háború
„Igaz, hogy a
szerelemben és a háborúban világok ütköznek és szívek törnek darabokra… Minden
meg fog változni, érzem az ereimben és nem múlik el! Minden meg fog
változni!... De mi felkészülünk a harcra, emeljétek a kardjaitokat, ne
féljetek...!”
Thousand Foot Kruch –
War of Change
Kristoff:
A fájdalom
megszűnt. Csak az aggodalom maradt bennem. Egy részem már tudta, nem bánthatom
Nikolt… Nikol… Hirtelen felriadtam, levegőért kapkodva néztem oldalra.
Figyeltem, ahogy békésen alszik, minden levegő vételénél megkönnyebbültem. Él!
Csontos vállain hatalmas lila folt futott végig. Karja szorosan be volt
kötözve, ahogy a homloka is. A fásli itt-ott lassan átázott. Oldalra
pillantottam, korahajnal volt. Visszadőltem a párnámra, majd ránéztem a
csendben szuszogó sebesült szerelmemre. Gyengéden megsimogattam, sebes kis
arcát, mire morcosan hátat fordított.
-
Itt vagyok melletted, és most már a karjaimba is
tarthatlak! – súgtam, az alvó lánynak, aki válaszképpen felmordult. – Én is
nagyon szeretlek… - Morogtam neki, mire oda bujt a karjaimba. – Tudtam, én!
Szeretsz!!!
-
Maradj már csendben… Igen, igen szeretlek… Pofa
be! –Morogta álmos hangon.
-
El is felejtettem, milyen gonosz a modorod,
amikor hajnalba felkeltenek…
-
Ha hagysz aludni, azt csinálsz velem, amit csak
akarsz… Csak ne kelljek fel rá! – Dünnyögte, közben a párnához szorította sebes
homlokát.
-
Bármit? Biztos vagy te ebben a mondatodba?
-
Mondom, bármit csak maradj csendben, és hagyj
aludni… - Szám vigyorra hozódott, erősen megragadtam törékeny kis derekát, majd
közelebb szorítottam magamhoz. Beleszagoltam, kócos barnahajába. Alig hallhatóan
felnyüszített…
-
Gyengédebben, te…. – Kapta fel a fejét.
-
Legyek a lehető leggyengébb? – Csókoltam meg, a
kihívó mosolyú lányt.
-
Légyszi… -
mélyesztette a körmeit a nyakamba, majd visszacsókolt…
***
Nikol:
A tegnapi emlékképek egybefolytak. Láttam, ahogy vérázottan
fekszem egy pentagram közepén, emlékeztem Kristoff rettegő arckifejezésére, és
emlékeztem az összezavarodott elmém utolsó gondolatára…tettére. De most még is
itt fekszem, a démonom mellett. Mellette, és tudom, hogy szeret. És én még
jobban szeretném őt, ha hagyna aludni… Komásan válaszolgattam, de szinte fel se
fogtam, amit feleltem, egyedül a reakcióiból tudtam megfejteni. Erős karjai
magához szorítottak, nem egyszer. De már nem bírtam tovább, magamhoz tértem.
Mocskos hangneme és testjelei felébresztettek. Felébresztették bennem azt, aki
már mindenről lemondott. Gondolataim már nem voltak teljesen tiszták, csak
csókoltam, csókoltam meleg puha ajkait. Belemélyesztettem borzalmasan manikűrözött
körmeim a selymes bőrébe. Elvesztem a pillanat mámorába, és már csak arra
eszméltem fel, hogy egymáson fekszünk és zavarodottan pislogunk az ajtóban
álldogáló Maryre.
-
Öhöm… - Köszörülte meg a torkát a lány. – Tudom, hogy boldogok vagytok… Hogy éltek,
meg minden, de nem vagytok abban az állapotban, hogy…. öhh… - Nick lépett be a szobában kezeiben egy
hatalmas tálcával. – Ja, igen… Csináltunk nektek reggelit. Jane receptje,
biztos ízleni fog. – Meredt kissé elvörösödve Nickre.
-
Mi az? – Nick összezavarodottan nézett vissza a
boszorkányra. Kristoff-fal kihasználtuk a pillanatot, természetes helyzetet
vettünk fel.
-
Mary, nem tudom mire akadtál ki, csak a sebeit ellenőriztem,
hogy rendben vannak-e. – Ült ki az ágy szélére a hibrid.
-
A sebeit, mi? – Nick értetlenül letette az
asztalra a tálcát. Hallgatta a kamu beszélgetést. Az újság óta biztos voltam
benne, hogy a fiú rettentően, jól szórakozik Maryn, aki teljesen ártatlan
elméjű kisfiúnak kezeli őt. Kis mosolygós arca rám tekintett. Szemei nevetve
figyeltek.
-
Hallgatok,
az öngyilkos akciódról Nikol, de ahogy említettem… HA felépültettek… Meghívhatsz egy erősre. –
Azzal kacsintva kimentek. Kristoff, szótlanul az asztalhoz indult. Megállt
előtte és szemre vette a kínálatot. Vörösödve, figyeltem izmos alkatát,
formáit. Vállán megjelenő sötétvörös tetoválását. Vigyorogva megfordult, kezében
egy kis tányérral.
-
Megetetlek! –Egész arcom elvörösödhetett, szinte
lángolt a bőröm. Alig bírtam nem lenézni. Ideg is alig bírtam a piszkos
gondolataimmal, ha megláttam a medencecsontján lévő fekete jelet. Most pedig
erotikusabbnál erotikusabb jelentek ugrattak be. A szemeim előtt ugrált a kép,
ahogy az asztalra fektet, ahogy játékosan felfedezem a testét… Éreztem a
csókjai ízét, vágytam rá, hogy megérintsem. De szerte foszlott a kép, mikor
megszólalt. – Minden rendbe van? - Zavartan
felnéztem.
-
Igen… Persze… - Hebegtem.
-
Akkor, gyere… Nyisd ki a szádat! – Nevetett perverz
mosollyal.
-
Előtte, lefürdök! Meg kell szabadulnom, ezektől a mocskos jelenetektől!
-
Rendben! Engedek neked vizet. –Tette le a
villát. Vártam, hogy eltűnjenek a képek, de folyamatosan előttem lebegtek a
halovány, mégis teljesen tiszta jelenetek. Reméltem, kilép a fürdőből egy szál
semmiben, és megkönnyíti a dolgom, de nem tette.
-
Nikol! Gyere!
-
Köszi, innen már folytatom. –Fordítottam hátat,
remélve nem hallgat bele a gondolataimba. De helyette, csupán nyakon csókol, és
kikapcsolta a melltartóm pántjait.
-
Gyere, megmosom a hátad! –Súgta, alig
hallhatóan, majd simogatni kezdte a combjaim…
***
Vidáman kiléptünk a fürdőből, körém tekerte a törülközőjét.
Átkarolt hátulról, testünk összepréselődött, már minden porcikám rá vágyott.
Esküszöm kínzott a várakozás, már rég nem az előjátéknál akartam tartani.
Megfordultam a karjaiban, szembenéztem vele. Forró pillantásokkal meredünk a másikra.
A szoba közepén álltunk ölelkezve, egy törülköző alatt. Kacér mosollyal az
ágyra dőltünk. Végig csókolta a nyakamat lefelé haladva. Egy pillanat alatt, megfagyott bennem a vér.
Valószínűleg testileg és megmutatkozott, mert Kristoff értetlenkedve felnézett.
-
Mi baj?
-
Az a levél… A pecsét…. – mutattam az
éjjeliszekrényen fekvő fehér borítékra. Összenéztünk, remegő kezekkel felbontottam
a levelet. Mindketten biztosra tudtuk mi áll benne…
HADÜZENET!
Megtámadták a
LegendaVilágot! Kérem sürgősen, jöjjenek csapataikkal. A háború elkezdődött. A
vámpírok, megszállták a Fellegvárat! Kérem… Segítsenek! Már csak önökre
támaszkodhatok!
LegandaVilág vezetője: Rosaly Manson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése