Forró hangulat
„… Széttépsz a szavakkal, amiket nem mondanál ki és hirtelen
a holnap egy elmosódott pillanat…”
Linkin Park – Final Masquerade
Logan egésznapját azzal töltötte, hogy megismerje a tábort, kívülről-belülről.
Már vagy olyan másodjára járta körbe a főépületeket. Örült, hogy végül itt maradhatott
a fajtájával. Ott, ahol Sharon is volt. A fiú szokása volt, megszerezni bárkit,
akit akart, de a lány nem dőlt be a mosolyának, ahogy a többi szokott.
Kifejezetten hidegen reagált a fiúra, kést szegezett neki, visszaszólt, sőt
Logan megvolt győződve arról, hogy direkt érkezett a fölre, amikor visszatértek
a jelenbe. Valahogy mégsem tudott haragudni rá, egyszerűn kellett neki.
Szerette azokat a lányokat, akik nem a körműk festegetésével töltik a
szabadidejüket. Logan erősen koncentrált, hogy meghallja a lány gondolatait. – Noah, az isten szerelmért!- Logan
elmosolyodott, mikor meghallotta azt a hangot. Tudta, hogy merre keresse a
lányt. Így hát gondolta nem a könnyű utat válassza, talán ezzel meglepi a
lányt, még jobb, ha nem veszi észre… - A fiú perverz mosollyal az arcán kezdett
felmászni az irodához, a harmadikra. Már szinte hallotta, az összes gondolatot,
ami megfordult a lány fejében, bár nem sokat értett belőlük. Épp benézett az
ablakon, amikor a lány, hirtelen oda pillantott. Logan elmosolyodott, épp
nyitotta volna a száját, hogy köszönjön, mikor Sharon rácsapta az ablakot. A
fiúnak, ideje se volt felfogni mi is történt vele. Már a bokor mélyén feküdt
mikor a lány gondolatát megértette… - NA,
nem… Ezt nem. – A fiú egyszerre volt mérges és meglepett a lány reakciójára.
-
Azt hiszed, ezzel lerázol, nagyon tévedsz. – Felállt és leporolta magát. Kiszedte a szúrós
ágakat, onnan ahol nem volt helyük. –
Várd csak ki, nekem is van különleges erőm, mint mindenkinek. – Üzente telepatikuson
a lánynak.
Sharon:
-
Várd csak
ki, nekem is van különleges erőm, mint mindenkinek! – Hallotta, a lány a
fiú üzenetét. Sharon szinte nem is törődött, a civakodó üzenettel. Inkább, hangosan
felnevetett, majd hátra dőlt a kényelmes fotelben. Noah nem rég hagyta el a
szobát.
-
Tényleg jobb lesz, ha megkeressük Petert. Talán
még is elmond nekünk valami hasznosat Ravennel kapcsolatban. Azzal lehajtotta a
pohár tartalmát. Az ajtó kinyílt és belépett rajta a Logan.
-
Mondták már, hogy gonosz vagy? –Kérdezte a fiú.
Kockás inge itt-ott kiszakadt, arcát oldal egy kis vérző seb díszítette.
-
Mondták már, hogy nem illik bemászni hívatlanul
az ablakon? –Vonta fel a szemöldökét a lány, majd felállt a kényelmes
ülőalkalmatosságból.
-
Gondoltam kicsit megleplek. –Húzta csábosan
mosolyra a száját a fiú. Sharon elvigyorodott, ne akarta magát hagyni.
-
Legközelebb,
akkor mássz be az ablakon, mikor rád tudok figyelni. –Nevetett a lány és
közelebb ment a fiúhoz, majd kiszedett egy ágacskát a sötét hajából. Logan, kifejezetten kihívásnak vette a mondatot.
Elkapta a lány vékony derekát, és nagyon közel szorította magához.
-
Most, tudsz rám figyelni? –Sharon, rezzenéstelen
arccal reagált. Majd folytatta a játékot. Közelhajolt a fiú füléhez és alig
hallhatóan válaszolt neki.
-
Tudnék, de nem az ablakon jöttél.
-
Ha, megvársz, felmászok újra, de lehetne kicsit
kevesebb ruha rajtad. –Súgta vissza a fiú és lerántotta Sharon fekete
kardigánját. A lány, felnevetett. És pengét emelt a fiú nyakához.
-
Azt hiszem én nyertem! –megvárta még a fiú
elereszti, majd kisétált a folyosóra. Logan, élvezte, ahogy a lány élvezi a
helyzetet. Lese tudta volna tagadni, hogy mennyire akarta a lányt. A gondolatok,
a tikok, amit hallott, ezek miatt a lányt közelebb érezte magához, mint bárkit
a földön.
-
Van egy
kis időd? –Szólt utána.
-
Lehet, ha akarod. – Sharon direkt válaszolt
csábítóan, szerette kínozni a fiút mentálisan.
-
Akkor, mit szólnál, ha lemennénk a tóhoz? Beszélgetni.
-
Legyen, ha már te minden gondolatomat hallod,
akkor legalább had tudjak én is rólad, egyest mást. – Azzal ketten elindultak a
folyosón. Noah, kérdően közelített.
-
Na, mi van Sharon? Előbb rácsapod az ablakot,
most meg itt andalogtok?
-
Mi nem… - Ellenkezett a lány. Logan,
megérintette Noah vállát. A fiúnak fel se tűnt a kis jel, amit Logan hagyott a
vállán.
-
Ne, is foglalkozz ezzel. – Sharon kérdően nézte
a fiút, majd tovább indult vele.
-
Még is mi volt ez? –Nézett vissza a vállai felet
a lány Noahra.
-
Semmi. –Karolta át a lányt.
-
Eljátszadozom én veled, de nem vagyunk egy pár. –Rázta
le a fiú kezeit. Logan csak, elmosolyodott.
-
Még! –Monda, olyan halkan, hogy Sharon nem is
hallotta.
***
Sharon nézte, ahogy a nap lassan lenyugszik. Kényelmesen hátra
dőlt a mólon. Majd folytatta a beszélgetést a fiúval. Olyan két órája ültek a
parton. S mikor Logan ismét, megpróbálta a lányt levetkőztetni, Sharon ismét pengét
emelt a fiú arcához. Logan, megdermedt,
nézte a pengét, majd a lányt.
-
Mond, nem unod még ezt a mozdulatot? Amúgy is,
mi ez a fegyver vonzalom nálad?
-
És te? Nem unod, hogy folyton leakarsz
vetkőztetni?
-
Nos, hogy őszinte legyek, Nem igazán unom. –Mosolyodott
el a fiú. –Kifejezetten élvezem. Kár, hogy te nem akarsz élvezni.
-
Még egy ilyen mondat és tényleg elvágom a
torkod. – Monda Sharon hidegen. Logan eleresztette a lány felsőjét.
-
Hát, te tudod. De, akkor is azt gondolom, hogy
neked valami fegyver fétised van.
-
Te, meg szimplán perverz vagy. – vágott vissza a
lány.
-
Nem, csak már megszoktam, hogy megkapom, amit
akarok.
-
Engem, nem kapsz meg csak úgy. – fordult vissza
a víz felé a lány.
-
Ne feledd, én hallom a legmélyebb, legsötétebb,
legperverzebb gondolataidat. - A végét, már szinte suttogta. –Biztos vagy,
benne, hogy nem akarod, hogy kicsit játszadozzak veled? – Lenézett a lány
ajkaira, majd a csodás vérvörös szemeit kezdte figyelni. Sharon, mélyen legbelül
megremegett. Érezte, hogy gyomra kavarog. HA,
ezt is hallod, csókolj meg! Logan
győzedelmesen hajolt a lány szája fele. Sharon, csak erre a pillanatra várt.
Meglökte a fiút, aki a következő percben a vízben ficánkolt.
-
Na, milyen a csókom? –kérdezte nevetve a lányt.
-
Te szemét. –válaszolt nevetve a fiú, azzal
elkapta a lány bokáját és berántotta a vízbe.
-
Na, várjál csak… TE…! –Fröcskölte le a lány a
fiút. Majd kimásztak a partra. Logan Sharon vállára rakta a száraz inget, amit
még a fürdőzés előtt levett.
-
Legközelebb lehetne, hogy nem ruhában mártózunk
meg a tóban? –kérdezte nevetve.
-
Lehetne.
-
Ideje lassan aludni, térni. És mielőtt eljátszadozol
a gondolattal, egyedül…
-
jól, van na. Eskü csak egy pillanatra
képzeltelek el, ahogy…
-
NE, merészeld folytatni a mondatot. –Lökte vissza
a vízbe a fiút.
-
Ha-ha-ha… Már megint?
-
Lekellett mosni, azt a kölnit. –nevetett a lány,
majd felállt. Logan, fejét ingatva kikászálódott a tóból.
-
Na, kösz…
- Sharon rákacsintott válaszképpen.
***
-
Kellemes éjszakát! –Intett a fiúnak Sharon.
-
Neked is! Ne feled, holnap előbb találkozunk,
mint azt te gondolod.
-
Mire gondolsz? –Fordult vissza a lány.
-
Majd meglátod…. –Nevetett a férfi, majd belépett
a szobájába. Sharon értetlenkedve meredt utána… Mit tervezel, te perverz disznó?
-
Azt, majd
holnap meglátod… - Válaszolt a fiú titokzatosan. Sharon, vállat vont, nem
akart semmire se gondolni, zavarta, hogy nem tudja mikor mászik bele a fejébe a
fiú.
***
Sharon mocorgásra ébredt. Nem nagyon akarta kinyitni a szemét,
lassan a párnája alá nyúlt, megmarkolta a rejtett pengét. Valaki simogatni,
kezdte a combját. A lány riadtan, ugrott a támadóra. Erősen neki szegezte a
fegyverét.
-
Nem, mondod… Fegyverekkel alszol? – Kapta feje
közelébe a kezeit, Logan.
-
TE…… - Morogta idegesen Sharon.
-
Gondoltam, valóra váltom a perverz álmaidat.
Egész sexy álom volt. –Nevetett Logan. Sharon nem tudta pontosan mitől érzi
magát jobban zavarba… Attól, hogy egy szál spagetti pántos selyem hálóingben van,
vagy inkább az a tudat, hogy rajta ül a fiún.
-
Szállj ki a fejemből! - Ordította, a lány, majd
szinte leugrott a fiúról. Ekkor lépett be, a szobába Noah, aki komás fejjel
nézett a két alul öltözöttre.
-
Öhh…. Sharon… TE még az ágyba… Fegyverekkel?
-
Félre érted…..
-
Ahhaaa…..
– Logan csak nevetett a háttérben. Miután Noah kiment a férfi kimászott
az ágyból. Sharon zavartan nézett végig Logan kidolgozott testén… Nem takarta
sok minden, egy szál alsóban állt ellőtte, látszólag zavartalanul.
-
Gondoltam megválaszolom, a tegnapi kérdésed… A
sajátos erőm, az hogy, akit megjelölök, mint Noaht, tudom irányítani.
Legalábbis valamennyire.
-
Én nem is kérdeztem….
-
Ja, bocsi, akkor csak gondoltad. - Nevetett fel
Logan…
-
Utoljára mondom, szállj ki a fejemből. – Sharon a
fiúnak hajítatta a pengét, ami meg is sebezte a vállat. A lány nem akarta
eltalálni, de még is sikeredett….
Gyorsan felkaptak pár ruha darabot.
-
Nem hiszem el, hogy tényleg megsebeztél… - Mosolygott
Logan és lesétáltak Peterhez, aki kérdően nézett rájuk…
-
Sharon, nem hiszlek el…. mégis mit csináltál? –Nevetett
fel hangosan Noah… - Hát, te aztán érdekes lehetsz az ágyban… - Sharon hidegvérrel,
oda sétált hozzá, majd elegánsan fejbe csapta.
-
Megmondtam, nem történt olyasmi. – Sharon hallotta,
ahogy Raven, hosszú idő után először szólal meg a tudatában. – Miféle pikáns dolgok történtek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése