Döntetlen?
„ Szóval, tükör. Mit
az, amit látsz ma? Egy tükörkép, igen, ami varázslatos módon úgy néz ki, mint
az enyém. A kaméleon. Egy hercegnő, egy harcos, a „vadszívű”. Mindez egyszerre.
Egy jellem az élet csúfságai által alakítva. Oh, nézd meg újra. A szemek
tükrözik a szívet…”
ReVamp – Amendatory
Sharon ismét egy
unalmas napra kelt. Pontos gondolatai voltak, mikor, hol és mit kell ma tennie.
Így kipattant az ágyból, és indult is. A reggeli szokások után felkapta
fegyverit és lerohant az emeletről. Le egészen a harcosokig. Sharon ma kijelölt
oktatóként csatlakott. Útközben elhaladt a lépcsőn heverésző Noah mellett, aki
ismét a semmittevésnek és az ábrándozásnak szentelte a napját.
-
Cöhh… Ennek tényleg soha semmi dolga… - Jegyezte
meg magának a lány. – Abból a csillogó kék szempárból ítélve, ismét Revan-ről
fantáziál. Istenkém, már sajnálom szegényt.
-
Reggelt, oktató! – Futott közelebb két harcos.
Sharon hirtelen feleszmélt. Elkalandozott a gondolata, hogy miként fog
fetrengeni a röhögéstől, mikor Raven felpofozza Noah-t. Édes ábránd volt, de
ideje volt a feladatokra koncentrálni.
-
Nektek is! Kezdhetjük is?
-
Ahogy mondod! – Ugrott fel az egyik fiú. – Ja,
el is felejtem, ma van egy vendégünk, aki nézi, ahogy edzünk.
-
Ki lenne az? – Fordult meg Sharon. Szinte meg
sem lepődött, mikor Logan integetni kezdett neki a lelátóról.
-
Mutasd mit tudsz, Edző! –üvöltött le a lánynak a
fiú. Sharon behunyta szemét. Legszívesebben dobókést vágott volna a fiúhoz.
-
Ahh… Kezdjük! Sorakozó… - Öt fiú és két lány lépett
a lány elé. –Mivel kezdjük?
-
Kard harc!
-
Akkor rendeződjetek párba. –Sharon hirtelen
megunta az életét, nem volt kedve itt lenni. Elege volt a fiúból, hogy folyton
a nyomába van. – Miért nem adod fel?
-
Tessék Edző?
-
Hmm? Ja-ja , semmi. Akkor kezdjétek a szokásos
bemelegítéssel.
Logan, vidáman nézte, ahogy Sharon egyenként segít a
harcosoknak. Élvezte a látványt. Ahogy a lány megmutatta az újmozdulatokat,
ahogy stratégiákat levezette a többieknek.
Sharon nekitámaszkodott a falnak, mereven nézte, ahogy a katonák
tanulnak. Majd hirtelen felnézett Logan sötét feketeszemeibe, elvigyorodott,
majd karjával a földet kezdte karcolgatni. A fiú felvonta szemöldökét és
leugrott a pályára. Mire mindenki abba hagyta a harcot.
-
Harcoljatok! –Kiáltott fel az egyik harcos. –
Így jobban demonstrálhatnád, az új technikát, amit tanítottál.
-
Na, hallottad… Kihívhatlak egy barátságos
meccsre? – Emelt kardot Sharon felé Logan, nevetve. A lány nem reagált, csak
mereven figyelte a földet tovább.
-
Ti, ott! Folytassátok… Ne is vegyetek róla
tudomást, ahogy én se teszem. – emelte fel világító vörös tekintetét a lány.
-
Edző… Kérem, látni akarjuk, ahogy harcol.
-
Cöhh… Talán nem hiszitek, hogy alkalmas vagyok a
tanításra?
-
Hallottad a népet! Állj ki velem, mutasd, mit
tudsz! – Emelte ismét fel kardját a fiú.
-
Kibírhatatlan vagy. – Rántott kardot Sharon is. –
Talán újabb sérülést akarsz szerezni általam?
-
Kétlem, hogy megtudsz sebezni, lebecsülsz!
-
Akkor hát, kard ki kard! Nyerjen a jobb!
-
Fogadunk, hogy nyerek? – Villantotta meg fehérmosolyát
Logan.
-
Veszíteni fogsz! Miben fogadjunk?
-
Adsz egy esélyt, ha nyerek.
-
És, ha veszítesz? Mit kapok?
-
Kérhetsz egy szívességet, bármit, amit csak
akarsz! Elfogadod az ajánlatom?
-
Legyen! Akkor itt, vagy kint? – Harcosok összenéztek,
Jól tudták Sharon kint szinte legyőzhetetlen, tanult erejét könnyedén használja
támadásra.
-
Legyen kint! Viccesebb, ha a természetet is
kihasználjuk. – Sharon vészjóslóan elmosolyodott.
-
Akkor induljunk és kezdjük, hát. – Kitárták a
magas ajtót és kiléptek a kinti homokos pályára, melyet fák és bokrok vettek
körül. A harcosok elfordulva, susmusolni kezdtek.
-
Na, úgy látom, még téteket is emelnek a
győzelmekre. – Tette keresztbe karjait a fiú.
-
Had fogadjanak, más esetbe levágnám a fülük,
hogy ilyenekkel pocsékolják az idejük. – A harcosok nagyot nyeltek, majd a
lányra néztek, aki hamis mosollyal figyelmeztette őket.
-
Egyszeri alkalom. – Takarta el a papírpénzeket
az egyik katona.
-
Egyszeri, mi? Lényegtelen, még egyszer előfordul…
Ne kelljen befejeznem a mondatot.
-
Értettük!
-
Na, akkor háromra. Készen állsz?
-
Születésem óta. Egy! Kettő! Három! – Logan mire
befejezte a mondatot a lány a háta mögé keveredett, aki a levegőbe ugorva
elkapta az egyik faágát. Végig futott az ágon, és elveszett a levelek közt. A
fiú, értetlenkedve nézett fel. Mire Sharon a homokból előugorva elgáncsolta. A
fiú reflexből hárított, de a földre került.
-
Csak ennyire vagy képes? – Sharon hangja visszhangként
jelent meg a szélben, majd mint egy kosza árnyék elkerült a fa árnyai közül és
lecsapott a fiúra. Logan bukfencet vetve hárított. Majd karját szorítva
megrohamozta a lányt. Sharon-t eltalálta a támadás, de ahogy a kard hozzáért
füsté vált. Logan meglepetten pislogott.
-
Miféle technika ez? –Sharon a háta mögül
lecsapta a fiút.
-
Ha kitalálod egy pont!
-
Az állás 1-0.Sharon javára. – kiáltott az egyik
fiú a távolból.
-
Gyerünk, állj fel. Ha ennyitől elfáradsz nem
vagy ellenfél!
-
Még csak most jövök bele!
-
Reméltem is! – Azzal a lány indított támadást a
fiú felé. Aki már várta ezt a pillanatot. Felugrott a lány felé és egy klónnal
landolt a másik oldalon. Sharon leeresztette a kardját, és a földre dobta.
Körbe futotta a két fiút, akik ebben a pillanatban nyolcat láttak belőle.
Sharon támadott és mindkettő lefegyverezte. A két fiú homokká alakult. A lány
megtörölte a kezét és felnézett a fára, ahol Logan mosolygott.
-
Tudom, az előző trükköd! Árnyklónok!
-
Egy pont oda!
-
Akkor 1-1.
-
Ne, feled. Még eltalálni se tudtál. Azzal a
homokból két kar kapta el Logat a fáról. Felemelték a levegőbe. Logan fejjel
lefele himbálózott, elejtve fegyvereit.
-
Szép!
-
2-1, Sahronnak! – A lány elengedte a homokot. A
fiú talpra érkezett.
-
Akkor had, technikázzak én is! – Ezúttal a fiú
kezdett körbe futni a lány körül. A homok felkavarodott körülöttük. Logan eltűnt
a homokban. Sharon behunyt szemét, majd felugrott, így hárította a fiút, aki
meglepetés támadást akart elérni.
-
Ezzel, nem mész semmire! – Sharon a fiú
szemeláttára készített két hasonmást magáról.
-
Így tudom melyik az igazi! –Logan el is indult a
lány felé, akit el is talált. De a lány meg se rezzent. Logan klónja homokká
vált. A jelenet két másodperc lehetet, de ez alatt, a másik két Sharon elkapta
az igaz fiút, aki a fát használta rejtekként. – Úgy látom, nem tudok kifogni
rajtad. 3-1, a javadra.
-
Remek támadásaid vannak, de nem vagy megtévesztő.
Nem nehéz követni. Megegyezhetünk 3-2. –ben .. Lényegében eltaláltál.
-
Mikor jöttél rá, hogy klón?
-
Engem nem tudtál kiszámítani. Mikor először eltűntem
a fán, ott hagytam egy megfigyelő hasonmást. – Logan hátra nézett, csakugyan
ott rejtőzködött a fa sötétjében.
-
Szép. Előre láttad!
-
Nem, fogalmam sem volt, hogy te is tudsz klónt
létrehozni. Csupán felkészültem minden támadásra. Ha, csak kardharcra készültél
volna, és folyamatosan szemmel tartasz, akkor a hasonmásommal a fa alá csallak,
és ott lefegyverezlek.
-
Körültekintő. – Reméltem, ezzel elkaplak!
-
Hmm? – Azzal Egy homok hasonmás jelent meg
Sharon mögött, karddal. – Szép! – emelte fel a kezeit a lány. 3-3.
-
Hány rejtett technikád van még? – Sharon füsté
vált. Majd a fáról leugrott az igazi.
-
Több,
mint te azt gondolnád. – nevetett a lány.
-
Végig egy klónnal harcoltam, még te a fán ücsörögtél?
-
Feltéve, hogy igazi vagyok, jó a meglátásod. -
Azzal, Sharon besétált az épületbe. A harcosok követték, amit tudták. Logan zsebre
tette kezeit.
-
Úgy látom, még nem nyertem meg azt az esélyt!
Milyen kár… De akkor is az enyém leszel… - Tekintett a harcosok és a lány után.
Mire utánuk ment a lány a lelátón ült, és figyelemmel kísérte, ahogy a katonák
edzenek. Logan leült mellé. – Mivel végig előttem jártál egy lépéssel. Te
nyertél.
-
Úgy véled?
-
Kitalálom, a szívesség, amit kérsz… Az, hogy
hagyjalak békén?!
-
NEM! A szívesség, amit kérek… Még várat magára.
-
Hogy érted?
-
Majd megtudod, ha eljött az ideje!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése